fog [2]
fog [2] főnév -at, -a
1. <Az ember és a legtöbb gerinces állat szájában> a felső és az alsó állkapocsból többedmagával kinyúló, rendsz. szorosan egymás mellé sorakozó, harapásra, rágásra haszn. zománcos, csontszerű képződmény. (Általában közelebbi meghatározás nélkül vmelyikre v. mindegyikre értjük). Egészséges, lyukas fog; ® odvas fog; rossz fog; ® tömött fog; beletörik a foga vmibe: (átvitt értelemben is) pórul jár, keserű tapasztalatot szerez, <pedig kérkedő önbizalommal fogott hozzá>; elvásik a foga vmitől; fáj a foga; ® jön a foga; kiesett a foga; ® kihasad a foga; kihulltak a fogai; ® vacog a foga; foga(i) közé ® kap; a foga között: félhangosan, a szót elharapva (mond, dörmög vmit>; ® kienged vmit a foga közül; ® kiereszt a foga közül vmit; ® fél fogára sem elég; fogát ® beszívja; fogat ® betöm; fogát ® hullatja; kihúzzák, kihúzatja a fogát; ® kivicsorítja a fogát; fogat mos; ® összeszorítja a fogát; fogát piszkálja; ® szívja a fogát; fogat ® töm; ® vicsorgatja a fogát; fogaival ® kicsipkéz vmit; (átvitt értelemben) foggal, körömmel: elkeseredetten, a végsőkig <küzd, harcol>; összeszorított foggal: (átvitt értelemben is) erős elszántsággal, a szenvedést, megpróbáltatást vállalva. Szóláshasonlat(ok): úgy v. annyira, mintha a fogát húznák: nagyon kelletlenül, keservesen <tesz vmit>. A szegény Dorottya, nem lévén már foga, | Csak holmi lágyacskább csemegén nyámmoga. (Csokonai Vitéz Mihály) A cigány a csónak túlsó farán kuporgott, s annyira vacogott a foga, hogy alig bírt felelni. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Műfog. Fogat csináltat; fogat készít. || b. (átvitt értelemben, népies) <Állandósult szókapcsolatokban:> foga van az időnek: csípős hideg van kint; foga van a napnak: <rendsz. télen> bár süt a nap, mégis csípős hideg van; foga van a télnek, a hidegnek: erős tél, hideg van; foga van a szélnek: csípős, hideg szél fúj.
2. <Vmely szerszámon v. eszközön> rendsz. egy v. több sorban egymás mellett v. után álló, egymástól elkülönülő, éles, hegyes v. kampós, egyforma kinyúló részek közül egy. A borona, a fésű, a gereblye fogai. Kitört a fűrész két foga. Kardjaik Mint a fürész, fogok van és nem élök. (Vörösmarty Mihály) || a. <Vmely keréknek v. más szerkezeti elemnek a szélén> egymástól egyenlő távolságra álló és szabályosan ismétlődő mélyedésekbe pontosan beleillő, tompa végű kiemelkedések közül egy. A fogaskerék, a villámzár fogai.
3. (növénytan) A levél szélén ismétlődően előforduló, hegyesen végződő kiugrás, kinyúlás.
Szólás(ok): belevásik a foga vmibe: vmely tettével, vállalkozásával pórul jár; fáj v. vásik a foga vkire, vmire: szeretné megszerezni, élvezni, vágyódik rá; (népies) nem fűlik a foga vmihez: nem szívesen teszi, nincs kedve hozzá; nem vásik abban v. benne a foga: nem részesül benne, bármennyire kívánja is; kimutatja a foga fehérét: megmutatja eddig leplezett, nem ismert gonosz szándékát; fogához veri a garast: kicsinyesen takarékos, zsugori; feni a fogát vkire, vmire: a) szeretne vkit v. vmely közösséget elpusztítani, tönkretenni; vkinek a vesztére tör; b) nagyon kívánja, szeretné megszerezni; (gúnyos) otthagyja a fogát: küzdelemben pórul jár, háborúban, harcban meghal, elesik, odavész. Közmondás(ok): Akinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta: akinek vmi baja van, törődjék vele, próbáljon rajta maga segíteni.
Szóösszetétel(ek): 1. fogbél; fogbetegség; fogfekély; fogfelület; fogfúrás; foghely; foghézag; fogképződés; fogmaró; fogmáz; fogmeder; fogmosás; fogműtét; fognövesztő; fogsipoly; fogsövény; fogtisztító; fogtő; fogvédő; 2. aranyfog; bölcsességfog; csecsfog; csikófog; ebfog; egérfog; farkasfog; fésűfog; fűrészfog; kerékfog; méregfog; metszőfog; műfog; őrlőfog; sárkányfog; szemfog; tejfog; tépőfog; vasfog; zápfog.
fogacska; fogú.
