fő [2]
fő [2] főnév és melléknév
I. főnév -t, feje [e-e] v. fője [e]
1. (régies, irodalmi nyelvben) Fej (1–3). Csendes mély sírba tegyék a harci mezőről Testemet és főmnél buzogányom gombja heverjen. (Vörösmarty Mihály) Fuss, fuss, nemes vad! … Ne függjön főd roppant agancsa A fegyveres háznak falán! (Tompa Mihály) Ott idővel karral s fővel | Isten után vitte sokra … (Arany János) Csak nézd kialvó, fénytelen szemem, | csak símogasd a főmet csendesen. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmilyen fővel: vmilyen állapotban, korban v. magatartással. ® Emelt fővel; ® felemelt fővel; részeg fővel. Pogány fővel el nem hagyta Többé a kalácsát. (Arany János)
2. (számnévi jelzővel) (hivatalos) Személy, ember. Három főből álló bizottság; az egy főre eső kenyéradag. A község lakossága 5320 fő.
3. (átvitt értelemben, ritka) Vezető személy. Ki itt a fő? Legjobb mindjárt a főhöz fordulni. || a. (régies, irodalmi nyelvben) Főbb, főbbek: magasabb rangú személy(ek). Ha főbbjeink is szenvednek velünk, Kis bajnak látszik, mit mi szenvedünk. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Kincsekkel megvesztegették a lakónok [= spártaiak] főbbjeit. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
4. (rendsz. állítmányként) A legfontosabb, leglényegesebb körülmény, tényállás, dolog. Az a fő, hogy …, v. a fő az, hogy … Az a fő, hogy ne féljen a legény! (Gárdonyi Géza) [A könyv] szép rózsaszínű fedele … megfakult …, de a fő, hogy megvolt. (Móricz Zsigmond)
II. melléknév -bb
1. <Fontossági sorrendben> elöl álló, ill. vmely tekintetben alapvető, döntő, fontos. Fő feladat, feltétel, kérdés; fő gondolat, indíték, követelmény, törekvés; a könyv főbb részei; legfőbb teendők. Kiosztották a főbb szerepeket. A fő cél már-már feledve nála. (Arany János–Tasso-fordítás)
2. (kissé választékos) <Nagyság tekintetében> más hasonlókat felülmúló; legnagyobb. Az a fő gondja, hogy …; fő v. legfőbb hibája, hogy …; Elfogták a fő lázítót. Elhárították a legfőbb nehézségeket. Fő szórakozása a horgászás. || a. Legfőbb ideje, hogy … : sürgős, halaszthatatlan feladat, hogy …
3. (elavult, költői) Legfelső. Egy … hegyi ösvény fő fokán megállapodott. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. főajtónálló; főakna; főaknász; főangyal; főapát; főápoló; főáram; főárboc; főbejárat; főbizalmi; főbizományos; főbizottság; főbiztos; főbiztosíték; főboltozat; főcinkos; főcsap; főcsatorna; főelárusító; főeledel; főellenállás; főgépész; főgerenda; főgyökér; főkertész; főlajstrom; főmagasságú; főmolnár; főműhely; főművezető; főnővér; főorsó; főoszlop; főőrség; főpályaudvar; főpárkány; főpénztár; főpénztáros; főpillér; főporkoláb; főrabbi; főrabbiság; főraktár; fősajátság; fősereg; főstrázsamester; főszabász; főszabászság; főszállásmester; főszámadó; főszámvevő; főszámvevőség; főszemély; főszólam; főszöveg; főtábornok; főtárgy; főtárnokmester; főtáró; főtéma; főtörvényszék; főtörzsorvos; főudvarnagy; főudvar; főút; főügynök; főügynökség; fővad; fővágány; fővájár; fővámhivatal; fővitorla; 2. államfő; asztalfő; családfő; egyházfő; fő-fő; gégefő; hétfő; hídfő; kormányfő; kútfő; lófő; nemzetségfő; oszlopfő; törzsfő; versfő; vízfő.
