finn
finn főnév és melléknév
I. főnév -t, -ek, -je [ë, e]
1. A finnek: zömmel Finnországban élő, finnugor nyelvet beszélő nép. A finnek hazája; a finnek története. A finneket és a magyarokat nyelvrokonság fűzi össze. || a. E néphez tartozó személy, főleg férfi. A kongresszusra sok finn érkezett.
2. A finnek nyelve. Érti a finnt.
II. melléknév -ül
1. A finnek közé tartozó <személy>, finnekből álló <csoport>. Finn állampolgár, atléta, ember, férfi, nő, munkás, paraszt; a finn fiatalság, munkásság, nép. Finn halászokkal sütött halat a tengerparton, kalyibákban hált velük. (Kosztolányi Dezső) || a. A finnek államát, nemzetét, népét képviselő, jelképező. Finn küldöttség; a finn színek.
2. A finnekre jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos. Finn népköltészet, történelem. A magyar szakos hallgatók finn nyelvből is vizsgáznak.
3. A finnek által lakott földre, annak viszonyaira jellemző; e földön levő. Finn éghajlat, öblök, tavak.
4. (nyelvtudomány) A finnek nyelvével kapcs., e nyelvre jellemző, ebben haszn. A finn „p”-nek a magyarban „f” felel meg: a finn „pää” a magyarban „fej”.
5. Finnül: finn nyelven.
finnség.
