filozofál
filozofál tárgyatlan ige -t, -jon
1. Filozófiai jellegű kérdéseket felvet, ezekkel foglalkozik, rajtuk gondolkozik. Mikor kezdett az ember filozofálni? Tanítványaival filozofált.
2. (bizalmas, sokszor tréfás, gúnyos) Rendsz. a gyakorlattól elvonatkoztatva, körülményeskedve, okoskodva vizsgálódik, elmélkedik, okoskodik, tűnődik. Csak filozofál ahelyett, hogy megfogná a dolog végét. Ha kérdezik, hosszadalmasan filozofálni kezd. Ugyan, ne filozofálj már annyit! Látod, milyen szerencséje van ennek az emberpalántának – filozofált Marjánszky felé fordulva. (Mikszáth Kálmán) Engedj már aludnom! Ilyenkor filozofálsz? (Gárdonyi Géza)
filozofálás; filozofálgat; filozofáló.
