felhő
felhő [ë v. e] főnév -t, -je [e], (tájszó) fölhő
1. A levegőbe felszállt vízpárából alakult s az áramló légtömegekkel mozgó igen apró vízcseppek v. jégkristályok halmaza, melyből a csapadék keletkezik. Fekete felhő; ® fodros; gomolygó felhő; ® réteges felhő; sötét, sűrű felhő; ® tarjagos felhő; terhes felhő; ® világos felhő; megnyílnak v. megengednek a felhők ® csatornái; a felhők elvonulnak; a felhő kisírta ¬ magát; ® szakadoznak a felhők; a hold, a nap a felhők mögé ® bújik; ® kikukucskál a hold, a nap a felhők közül; felhőbe borul a táj: a táj felett a napot eltakarja a felhő. A csúcsot felhő borítja. A felhő eltakarja a napot. Felhők gomolyognak, gyülekeznek, oszladoznak, tornyosulnak. Amott kerekedik egy fekete felhő … (népköltés) Szőke fodor felhők, hattyúi az égnek, Úsznak vala tükrén a mennyei kéknek. (Arany János) Arany felhő az égen, Hova száll, hova száll? (Tóth Árpád) A nap kihasította az ólomszínű felhők hasát. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, túlzó) A felhőkig (nyúlik, emelkedik): nagyon magasra (ny, e).
2. (átvitt értelemben, választékos) Magában veszélyt rejtő, veszéllyel, súlyos gonddal fenyegető dolog, jelenség. Vkinek feje fölött felhők tornyosulnak. Sötét felhők vonultak át a haza egén. Pénzügyileg sötét árnyék, sűrű felhő borult a vállalatra. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Borús hangulat, gond, kedvetlenség, ill. ennek külső megnyilvánulása (arcon, tekintetben). Látom, mi felhő nyomja lelkedet. (Vörösmarty Mihály) Gyászán evődik, felhőkben borong. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Az ügyvéd arcán egy felhő húzódott. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) Vmi(k)nek a levegőben repülő sűrű sokasága, tömege. Madarak, szúnyogok felhője. Micsoda felhő kél a magyar határrol, De [= mégpedig] nyilak felhője, kopiák villáma … (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. felhőképződés; felhőmagasság; felhőtölcsér; 2. bárányfelhő; esőfelhő; fátyolfelhő; füstfelhő; gomolyfelhő; hófelhő; jégfelhő; porfelhő; rétegfelhő; viharfelhő.
