fél [1]
fél [1] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyatlan Nyugtalan, szorongó érzéssel attól tart, hogy vmi kellemetlenség, baj, veszedelem éri; veszélyt érez. Fél egyedül; fél a sötétben. Nem szoktam félni. Ne félj, nem hagylak el. Sose félj! (tréfás) Ne félj, míg engem látsz: nincs ok a félelemre, hiszen számíthatsz rám. Nem félsz az ® istentől? Szóláshasonlat(ok): úgy fél, hogy egy ® zabszem se férne a fenekébe; fél, mint a ® nyúl. Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély; Nem félek. (Berzsenyi Dániel) Ha féltem is, a helyemet megálltam. (József Attila)
2. tárgyatlan Fél vkitől v. vmitől: az a szorongó érzés kínozza, hogy vki v. vmi ártani akar v. árthat neki, vesztére tör. Fél az apjától, az ellenségtől, a büntetéstől, a haláltól, a gúnyos megjegyzésektől, a nyomorúságtól; nem fél a dologtól, a munkától: tud és szeret dolgozni. Nem fél sem istentől, sem embertől: a vakmerőségig bátor, elszánt. Szóláshasonlat(ok): fél tőle, mint ® ördög a tömjén(füst)től v. szentelt víztől; fél tőle, mint a ® tűztől. A haláltól nem tagadom, félek, De csupán a becstelen haláltól. (Petőfi Sándor) Kicsi lélek fél a léttől, Gyönge gyermek a sötéttől. (Komjáthy Jenő) || a. tárgyatlan (okhat mellékmondattal) Tart vmitől. Attól félek, hogy megharagszik; félek, hogy nem jön el; féltünk, hogy valami bajotok történt. Végre még gyilkosa lennék, attól félek. (Arany János) Féltem, hogy a … patkányok vagy talán a baglyok kárt tesznek benne. (Kuncz Aladár) || b. tárgyatlan (főnévi igenévvel) Nem mer, nincs bátorsága vmit tenni. Fél hazamenni; fél szembenézni a valósággal; fél vele találkozni. Talán jól hallá, csak félt visszamenni. (Arany János) || c. tárgyas (régies, választékos) Fél vkit, vmit: vkinek hódoló tisztelettel engedelmeskedve, ill. vminek bekövetkezésétől iszonyodva, rettegve tart tőle. Féli az Istent, a cárt. Ha | szorongat a szegénység, a pokolt | nem féljük – a mennyország sem jön oly | szép színben a szemünk elébe. (Katona József) Éltedet megveted, a halált nem féled. (Petőfi Sándor)
Közmondás(ok): Jobb félni, mint megijedni: nem árt, ha az ember felkészül a várható kellemetlenségekre, bajokra, mert így azok bekövetkezése nem hat kínos meglepetésként.
