füzér
füzér főnév -t, -ek [ë], -e [e] v. -je [e]
1. Sorba v. koszorú alakba összefűzött (egynemű) tárgyak (főleg virág, növényi termés) egésze. A dohányt és a paprikát füzérbe kötik. A csöves kukorica füzérben szárad. Koszorút fűztem, … Eltépték füzérem fél elkészültében. (Arany János) Aki a vadon nőtt virágokban gyönyörködik, fogadja tőlem e füzért szívesen. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, választékos) Egynemű v. hasonló tárgyú szellemi termékek gyűjteménye. Szinte kedvünk támadna Arisztophanész minden egyes bohóságát füzérbe kötni. (Péterfy Jenő)
2. (építészet) <Épületen, építményen, bútoron> virág- v. gyümölcsfüzért utánzó, ábrázoló fa-, kő v. gipsz díszítmény.
3. (növénytan) Olyan fürtös virágzat, amelyben, a virágok a kocsányok rövidsége miatt a száron ülnek (barka, kalász, buga).
Szóösszetétel(ek): 1. füzérvirágzat; 2. dalfüzér; gyöngyfüzér; hagymafüzér; rózsafüzér; virágfüzér.
füzéres.
