fütty
fütty főnév -öt, -e v. (ritka) -je [e, e] (hangutánzó)
1. Egyszeri rövid, éles hang, amelyet az ajkakkal v. a szájba dugott két ujjal alkotott szűk nyíláson hirtelen erősen kifútt v. beszívott levegő hoz létre. Éles fütty hasított a levegőbe. Ijedten tekintgetett az üres telkek felé, ahonnan füttyöket vélt hallani. (Babits Mihály) || a. Ilyen hang vmely nyilvánosan szereplő személy elleni nagyfokú rosszallás, nemtetszés kifejezésére. Megjelenését harsány fütty fogadta. Innen is, onnan is füttyök hallatszottak. Adta finnyás közönsége! … | Minden este megköszönti Társaságunk, füttyivel. (Petőfi Sándor) A lámpa kialszik [a színházban], taps és fütty elhallgat. (Arany János) || b. Vmely eszközzel (síppal, fütyülővel) létrehozott, rendsz. egyszeri, rövid, éles, sivító hang; fütyülés. A közelből az érkező vasúti mozdonyok füttye hangzott néha. (Krúdy Gyula) Messziről hallottuk a vasutat: | görgő robaj, fütty, mozdonydohogás. (Szabó Lőrinc)
2. Éneklő madár hangja. A kanári, a rigó füttye. Hol is akadna ügyvéd Ki a fülemile füttyét Mai napság felvállalja? (Arany János) || a. (ritka) Folyamatos, dallamos hang, amelyet fütyülő, fütyörésző ember hallat. Szántogat a gazda, síró füttye hallik. (Arany János)
3. (bizalmas, tréfás) Vendéglőben, kocsmában két deci csapolt sör; pikoló. Kérek egy füttyöt. A kocsmában a maguk „fütty”-je vagy „féldeci”-je mellett üldögélnek. (Krúdy Gyula) || a. (ritka) Ilyen mennyiségű bor v. pálinka. || b. jelzői használat(ban) (bizalmas, tréfás) Vmely szeszes italból ennyi. Megivott egy fütty sört, bort, pálinkát. || c. jelzői használat(ban) (régies, bizalmas) Borból a pohár fenekén egy ujjnyi. Itcényi pohárnak a fenekén egy ujjnyi ital. Ezt nevezi a bécsi ember egy „fütty” bornak, aztán azt párkányig tölti vízzel, s nem részegszik meg tőle. – Micsoda ez?… két fütty borral akarsz bennünket megtraktálni? (Jókai Mór)
Szólás(ok): (régies) Füttyöt vet: fittyet hány.
Szóösszetétel(ek): füttyhang; füttyjel; füttykoncert; füttyművész; füttyszó.
