füstös
füstös melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Füsttől szennyezett, befeketített <tárgy>. Füstös fal, gyárépület, lábas, vasúti kocsi. Füstös olajlámpák alatt … harisnyákat kötöttem. (Kaffka Margit) Füstös az ég abban az utcában, Ahol én, mint lápvirág fakadtam. (Juhász Gyula)
2. Füsttel, gyak. dohányfüsttel telített, befüstölt <helyiség>. Füstös konyha, pályaudvar; füstös hivatal, kupé. Nem szívesen ülök füstös kávéházban. Pipázó, kártyázó nemesek … füstös szobában napokig elültek bor mellett. (Péterfy Jenő)
3. Füsthöz hasonló barna színű. Füstös képű cigány fiú. De füstös a nyaka, de hosszú a szarva annak a … borjúnak. (Eötvös Károly) || a. (népies) Szennyes, piszkos <testrész>. A konyhalyány legszebb vásznát köti Füstös nyakára. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás)
II. főnév -t, -ök, -e [e] (népies, tréfás) Cigány. Húzd rá füstös!
Szóösszetétel(ek): dohányfüstös.
füstösség.
