füstölés
füstölés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
A füstöl igével kifejezett cselekvés, ill. folyamat; az a tény, hogy vmi füstöl. A hajó, a kályha, a pipa füstölése. A sok gyár s kemence füstölését messzire lehete látni. (Jókai Mór) || a. (bizalmas) Dohányzás. A suhancok füstölése. Egész éjjel folyt a füstölés. Abbahagyja a füstölést. Elég mára a füstölésből. || b. Az a cselekvés, hogy vmit füstölnek (2). Hal, kolbász, sonka füstölése. || c. (ritka) Vminek füstölt volta. A szalonna füstölése még nem elegendő. (Nekem) ízlik a kolbász gyenge (erős) füstölése. || d. (orvostudomány, régies) Bizonyos anyag(ok)nak kezdetleges gyógykezelés végett való égetése. Galambosné … ért a füstöléshez és kenéshez. (Eötvös József)
füstölési; füstölésű.
