füst
füst főnév -öt, -je [e] (rendsz. egyes számban)
1. Égési termékeknek és égés közben keletkező gázoknak a levegőbe keveredett, rendsz. fölfelé szálló tömege. Fehér, fekete, gomolygó füst; a füst nyelve ¬; a cigaretta kék füstje; dől a füst a kéményből; ® vastagodik a füst; (túlzó) vágni lehet a füstöt vhol: nagyon sűrű (dohány)füst van vhol; füstöt ® vet vmi; köhöl a füsttől. Sűrű füst gomolyog a házak fölött. Bodor füstöt ereget pipájából. (szójárás) ® Szépre száll a füst. Hatalmas fellegek tornyosultak szivarok, cigaretták füstjéből. (Kosztolányi Dezső) Megy a gőzös, Pestre, füstje a földre csap. (Babits Mihály) || a. Zárt helyiségben hús füstölésére huzamosabb időn át gerjesztett ilyen égési termék, ill. az ezzel kapcsolatos alkalmatosság. Füstön van vmi; füstre akasztja a kolbászt, a sonkát; füstre tesz vmit: (átvitt értelemben is) mint értéktelen, használhatatlan dolgot, használaton kívül helyez vmit; leveszi a füstről a szalonnát.
2. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely, rendsz. kellemetlen eseménynek> gyorsan terjedő híre. Füstje lesz … ennek még a bécsi burgban [= a császári palotában] is. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, ritka) Füst és pára: hamar elmúló, értéktelen dolog; semmiség.
Szólás(ok): egy füst alatt v. (ritka) egy füstre: egyszerre, egyidejűleg, egyúttal; nagyobb a füstje, mint a lángja v. a pecsenyéje: nagyobb a híre v. nagyobb körülötte a hűhó, mint amennyit a dolog megérdemelne; füstbe megy: <remény, terv, munka> semmivé válik; meghiúsul.
Szóösszetétel(ek): 1. füstadó; füstakna; füstarany; füstbarna; füstcsík; füstfejlesztő; füstfészek; füstgolyó; füstgránát; füstírás; füstkamra; füstképződés; füstlyuk; füstmocsok; füstnyom; füstokádó; füstoszlop; füstszag; füstszalag; füstszekrény; füstszínű; füstszűrő; füsttenger; füsttömeg; füstvezeték; 2. aranyfüst; kőszénfüst; szivarfüst; tömjénfüst.
