fürgeség
fürgeség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A fürge melléknévvel kifejezett tulajdonság; elevenség, gyorsaság, virgoncság. Tetszik nekem ez a fürgeség ebben a gyerekben. Ebben a munkában nagy szükség van fürgeségre. Kevés van A fürgeségből bennem, mely jutott | Antoniusnak. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) || a. Vkinek, vminek fürge volta. A gyík, a lányka fürgesége. Hasznát vette fürgeségének.
2. (átvitt értelemben) Szellemi élénkség, gyors észjárás, eleven felfogás. Gondolkozását fürgeség jellemzi. Nincs eszed … Nincs benned fürgeség, Nincs egy jó gondolat. (Vörösmarty Mihály)
fürgeségű.
