furdal
furdal tárgyas ige -t, -jon
1. (régies) Tartósan v. ismételten fúr, ás vmit; furkál. Alitól hajtatva megindúl | A török és árkát titkon furdalja Egerhez. (Vörösmarty Mihály) Az ócska kastély még most is áll … Pedig azt beszélik már róla, hogy összevissza van furdalva patkánylyukaktól. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Gyötör, kínoz, nyugtalanít vkit, vmit. Furdalja a kíváncsiság, a lelkiismeret. Vmi furdalja az oldalát: vmi izgatja. [Az] ifjasszony tudott néhány szót törökül … ez a tudomány nagyon furdalta az oldalát; óhajtott vele ragyogni. (Jókai Mór)
Igekötős igék: átfurdal; kifurdal.
furdalás; furdaló.
