fülke
fülke [e] főnév ..két, ..kéje [e]
1. Nagyobb helyiségből nyíló v. abból elkerített, gyakran csak három oldalról zárt kis helyiség. A szobából egy sötét kis fülke nyílt. || a. A falba vájt tágasabb bemélyedés. Egy szobor állt az egyik fülkében. Mint a … szentek állnak a fülkében | kívűlről a szemnek kifaragva szépen, | de befelé … durva törés tátog: | ilyen szentek vagyunk mi! (Babits Mihály)
2. <Vonaton, hajón, repülőgépen> elkülönített rész; szakasz. A vonat végén talált egy másodosztályú fülkét. (Kosztolányi Dezső) Bejött a fülkébe a kalauz, megvizsgálni a jegyeket. (Hunyady Sándor)
3. Kisméretű építmény, melyben állva is csak egy-két személy fér el; bódé.
Szóösszetétel(ek): 1. fülkeablak; fülkeajtó; 2. ablakfülke; félfülke; főzőfülke; hálófülke; mosdófülke; portásfülke; szavazófülke; telefonfülke.
fülkés; fülkéjű.
