fülhasító

Teljes szövegű keresés

fülhasító melléknév -an v. -n (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, gyak. túlzó)
Annyira erős, éles <hang, zaj>, hogy szinte fájdalmat okozva belehasít a fülbe; fülsértő, fülsiketítő. Fülhasító fütty, induló.  A komp elején fülhasító hangok szólamlottak meg. (Eötvös József) Egy fülhasító csattanás, – az egész mindenség egy pillanatra lángban áll. (Herczeg Ferenc)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT