függő

Teljes szövegű keresés

függő melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] v. (ritka) -n, -bb Olyan <tárgy v. ritk. személy>, amely, aki vmin függ (1), csüng, lóg. Függő kolonc, lakat, lámpa; a fogason függő kabát; a falon függő kép; a nyújtón függő tornász; láncon, szíjon, zsinóron függő tárgy.  Imrének átszállt a tekintete a falon függő ábécés táblákon. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) A levegőben lebegő <tárgy, személy>. Mohamednek ég és föld között függő koporsója.  [Gábor arkangyal] kissé megállván, Függő egyensúlyt tarta lenge szárnyán. (Arany JánosTasso-fordítás)
2. (ritka) Tartókon, oszlopokon nyugvó, gerendával, lánccal, kötéllel stb. rögzített. A pilléreken függő híd; az oszlopokon függő folyosó.
3. Olyan <személy, közösség>, aki, amely nem rendelkezik magával szabadon; vkinek v. vminek alárendelt. Függő nemzetek, népek, országok; felesége akaratától függő férfi. || a. Ilyen személyre, közösségre jellemző. Függő helyzetben van; függő viszonyba kerül.
4. (átvitt értelemben) Vmely feltételhez kötött, értékében, nagyságában, minőségében más által meghatározott. A gazdasági helyzettől függő beruházások; a létszámtól függően; a nap sugárzásától függő beérés; a becsapódási szögtől függő hatás. Útitervét az időjárástól teszi függővé. || a. (nyelvtudomány) <csak néhány kapcsolatban> főmondatnak alárendelt, mellékmondattal v. mellékmondatokkal kifejezett. Függő beszéd: az előadás összefüggésébe olvasztott, mellékmondattá alakított idézet; függő kérdés: mellékmondattal kifejezett kérdés; (régies) függő mondat: mellékmondat. || b. (mennyiségtan) Olyan <mennyiség>, amelynek értékét egy másik mennyiség határozza meg. Függő változó: <függvényben> az a változó érték, amely a független változótól függ. || c. Olyan, ami még nincs eldöntve, elintézve, aminek az eredménye, kimenetele kétséges. (közigazgatás, pénzügy) Függő adósság: vmely közület, kül. az állam adósságának olyan része, melynek fedezésére nincs lekötve a bevételek vmely fajtája; visszatérítése rövid idő múlva készpénzzel történik. Függő játszma; függő ügyek. A függő adósság jellegzetes alakja a kincstári utalvány.  A kapitánynak írt levelében … függő ügyeiről rendelkezett. (Karinthy Frigyes)
II. főnév -t, -je [e]
1. Általában vminek lecsüngő (alkat)része v. dísze; csecsebecse, zsuzsu. Óraláncán apró függők voltak.  A dió barkái megnőnek húsos … függőkké. (Jókai Mór)
2. (népies, ékszerészet, régies) Fülbevaló, fülönfüggő.  Hószín nyakok s fülök aranyos függője, Rezgő billegéssel amidőn lengenek, Minden érző szívben reszketést szerzenek. (Csokonai Vitéz Mihály) Násfát akasztott mellére, fülébe gyémánt függőt. (Kosztolányi Dezső)
3. Vmely folyamatnak félbemaradt, eldöntetlen, elintézetlen állapota. Függőben hagy vmit; függőben marad, van vmi. A mérkőzés függőben maradt.  Az academia sorsa még mindig függőben … (Arany János) Függőben hagyta a véletlen támadt, kínos ügyet. (Mikszáth Kálmán)
4. (műszaki nyelv, régies) Függőón.  Hoznak vonalzót … S függőt meg éket. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. függőakna; függőantenna; függőbölcső; függőcsatorna; függődísz; függőkötél; függőlakat; függőlánc; függőlépcső; függőlétra; függőmérleg; függőóra; függőpálya; függőpecsét; függőpár; 2. fülönfüggő.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT