függ
függ tárgyatlan ige -tem [e] v. -öttem [e], -ött; -jön; -ni v. -eni [e]
1. (kissé választékos) <Dolog, tárgy> lóg (I. 1). A falon függ egy régi kép. A terítő széléről rojtok függnek. Őseimnek véres kardja Fogason függ, rozsda marja. (Petőfi Sándor) Fakult aranykeretes képek függtek a falon. (Babits Mihály) || a. <Élőlény, főleg személy> vmibe fogódzkodva, kapaszkodva, lefelé nehézkedve, alulról meg nem támasztott v. alig megtámasztott állapotban van; lóg, csüng. Egy denevér függött az ágon. A létra eldőlt, és én függve maradtam egy ágon. || b. (sport) <Vmely tornaszeren> egyik v. mindkét kezével v. lábával kapaszkodik úgy, hogy teste és végtagjai függőleges helyzetben vannak. Függ a gyűrűn, a nyújtón. || c. (régies, választékos) Vkin v. vkinek a keblén függ: ráborul, átölelve tartja. Ott függött Teleki keblén … a szelíd Veér Judit. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Függ vkitől: alárendelt viszonyban van vkivel, szabadságát korlátozza vkihez való viszonya. Nem függ senkitől. Kölcsönösen függnek egymástól. Vannak olyanok … akik azt gondolják, hogy a fejdelem csakhamar elérkezik, azért addig nem szükséges függeni valakitől. (Mikes Kelemen) Nem függök tőled semmiben. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben) Vkitől, vmitől (régen: vkin, vmin) függ: vki, vmi okozhat, eredményezhet, előidézhet vmit; rajta fordul meg, rajta áll. Csak tőled függ; ettől függ minden; az ügy sikere attól függ, hogy … Önön függ a viszontlátást siettetni. (Jókai Mór) Csupa előkelő embert vártam vacsorára, akitől sorsom és pályám függött. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben, régies) Ragaszkodik vmihez, csüng vmin, vkin, szeret vmit, vkit. Ormosy … függött jószágán. (Eötvös József)
5. (átvitt értelemben, ritka, régies) Figyelmesen tekint, figyel vkire, vmire. Rajta függ a szeme vkin, vmin: kedvteléssel, önfeledten, hosszan nézi. Néma kegyelettel függenek a szaván. (Arany János) [A lovag] szemei a virágos bokrokon függtek. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. hajszál.
Igekötős igék: aláfügg; lefügg; összefügg.
