fölösleges
fölösleges [e-ë] melléknév és főnév felesleges [ë-ë-e-ë]
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A kellő mértéket, mennyiséget meghaladó; a szükségeset, a szükségletet felülmúló. Fölösleges beszerzések, készletek; fölösleges kiadás, költség.
2. Vmely cél, elérendő eredmény, teljesítmény szempontjából hiábavaló v. szükségtelen. Fölösleges beavatkozás, dolog, fáradság, kockázat, lótás-futás, okvetetlenkedés; fölöslegesen szaladgál; fölösleges mondanom, várnod; fölöslegessé tesz vmit; fölöslegessé válik. A nyíltszívűség itt fölösleges. (Vörösmarty Mihály) Van benne annyi jóság, hogy nem gyönyörködik a fölösleges bajokozásban. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan, amire nincs szükség; nélkülözhető. Fölösleges felszerelés, limlom. Az ilyen hercegeknek mindig van egy-két felesleges … csecsebecséjük, amelyet emlékbe szoktak osztogatni. (Krúdy Gyula) Nem érezte magát elég erősnek hozzá, hogy a szüleitől kapott pénzt ilyen fölösleges valamibe ölje bele. (Móricz Zsigmond)
3. Olyan <személy>, akire vmely helyzetben, bizonyos körülmények között nincs szükség, akinek a jelenléte zavaró, feszélyező. Ő volt a fölösleges harmadik. || a. Semmire sem használható, nélkülözhető <személy>. Ő itt fölöslegessé vált. Oly feleslegesnek érzem magamat e világon … (Eötvös József) [Az utcaseprő] attól tart, hogy szemét híján … fölöslegessé válik, hogy őt is elbocsátják. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -e [e] (csak egyes számban, rendsz. jelzővel) Nélkülözhető, fölösleges, szükségtelen tárgy. A földszinti és földalatti helyiségekből minden fölöslegest kihordtak s ágyakat raktak be. (Gárdonyi Géza)
