fojtott
fojtott melléknév -an, -abb
1. Olyan, akit, amit vmibe folytottak. A vízbe fojtott macskakölykök; borba fojtott bánat.
2. Olyan <étel-, italféle v. más anyag>, amelyet úgy kezeltek, tartottak, hogy ne mehessen végbe rajta vmely természetes folyamat. Fojtott burgonya: fejlődésben visszatartott apró b., melyet az újburgonya előtt szoktak piacra vinni. Fojtott must; fojtott pecsenye: fedővel leborított edényben, gyak. írósvajas papírba göngyölve sült p. Mint sokáig fojtott tűz, kitör És lángban ég a szózat ajkamon. (Vörösmarty Mihály)
3. Csökkent erejű, halkra fogott <emberi hang(jelenség), megnyilatkozás>, melyen érzik az az erőfeszítés, hogy vissza akarták fojtani. Fojtott kacaj, nevetés, sikoltás. Fojtott hangon beszél. Fojtott hangon, fenyegetve mondja. (Arany János) Zörgő árnyakkal, harcra kelni, Fojtott zsolozsmát énekelni. (Ady Endre) „Mit csinálsz? Legyen eszed!” – suttogta fojtottan és kicsit zavartan. (Kaffka Margit) || a. Olyan <érzés, lelkiállapot>, amelyet nem engedtek megnyilvánulni. Fojtott harag. A fojtott szenvedély gyors villanásai megfagyasztják a nézőben a vért. (Péterfy Jenő) Janka … észrevette, hogy én váltottam meg a vasúti jegyet édesapámnak … Ebből egy hosszú úton tartó fojtott rossz kedv és magyarázkodás származott. (Móricz Zsigmond)
4. Fojtó (2), fullasztó. Fojtott meleg. Nagyon fojtott itt a levegő.
fojtottság.
