fejedelmi
fejedelmi [e-e-e v. e-ë-e] melléknév -en [e] v. -leg [e], -bb
1. A fejedelemhez (1–3) tartozó, vele kapcsolatos. Fejedelmi jogar, palást; fejedelmi család. Le a fejről te hitvány cifraság … El a kezekből, fejedelmi bot. (Vörösmarty Mihály) Erdély mostani fejedelme … tegye … le rögtön a fejedelmi süveget. (Jókai Mór) || a. Fejedelemre jellemző v. emlékeztető. Fejedelmi gőg; fejedelmi többes: az „én” helyett a „mi” használata egyes szám 1. sz-ként. Szerette használni a fejedelmi többest. (Mikszáth Kálmán) || b. Fejedelemtől származó. Fejedelmi szóval megbékítették.
2. A fejedelemséggel (1) kapcsolatos. Fejedelmi hatalom, méltóság.
3. (átvitt értelemben, túlzó) Nagyúri, fényűző, fényes. Fejedelmi ajándék, ellátás, lakosztály, pompa. Fejedelmien megajándékozta. A leány elkészíté toilettejét. S azt mondhatni, hogy az fejedelmi öltözet volt. (Jókai Mór) Fejedelmi jövedelmet szerzett a munkásságával, de fejedelmi bőkezűséggel … el is szórta. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, túlzó) Remek, nagyszerű. Fejedelmi termete van. Magas, deli fejedelmi alak … (Tolnai Lajos) Fejedelmi látványosság volt ez a debrecenieknek … (Mikszáth Kálmán)
