fej [2]
fej [2] [e] főnév -et, -e [e, e]
1. Az ember testének a koponyát is magában foglaló legfelső, az állat testének elülső része, amely az idegrendszer központjait és a legfőbb érzékszerveket foglalja magába. ® Ferde fej; hosszú, kerek, kopasz fej; az ember, az állat feje; a feje ® búbja; a feje ® búbjáig; feje ® lágya; ha a feje tetejére áll is: bármit tesz is, bármennyire akarja is; feje tetejére állít vmit: a természetes rendjéből kifordítja; feje tetejébe nyomja a sapkát; ® elnehezedik vkinek a feje; ® fáj a feje vmi miatt; a fejem se ® fájna, ha …; majd ® kiesett a feje a száján; ® kiszellőzik a feje; ® kong a feje az ürességtől; ® kóvályog a feje; vkinek a feje ® legörbül; (bizalmas) lóg a feje v. lógatja a fejét: szemmel láthatóan levert, rosszkedvű, szomorú; ® nehéz a feje; ® szédül vkinek a feje; majd ® széthasad a feje; majd ® szétmegy a fejem v. úgy fáj a fejem, majd szétmegy; majd ® szétszakad a feje; ® zakatol a feje; ® zúg a feje; kihúzzák a ® párnát a feje alól; ® átnéz vkinek a feje felett; ® elnéz vkinek a feje fölött; vki feje felett ® lebeg; összecsapnak feje felett a ® hullámok; fejbe ® kólint; ® benyomja a fejébe; vkinek a fejébe ® néz; a fejébe v. (ritka) fejére ® nyom vmit; fejébe ® száll; fejébe ® száll a dicsőség; a ® vér a fejébe tódul; ® kimegy a fejéből a vér; vkinek fejéhez vág v. ver vmit: (átvitt értelemben is) a) felró, szemére hány vkinek vmit; b) <gorombaságot> kíméletlenül megmond vkinek; vkinek a fejéhez ® vagdal vmit; fejére ejt, esik; (átvitt értelemben, bizalmas) nem esett a fejére: nem engedi, hogy túljárjanak az eszén, nem bolond, hogy vmit megtegyen; (átvitt értelemben, bizalmas) fejére ejtették: bolond, hülye; ® felteszik a kontyot a fejére: ® hamut hint a fejére; fejére koppint v. (ritka) koppant, üt: (átvitt értelemben is) észre térít, kellemetlen módon figyelmeztet; barackot ® nyom vkinek a fejére; fejére v. (népies, régies) fejébe teszi a kalapot; fejet hajt: (átvitt értelemben is, választékos) megalázkodik, meghódol, engedelmeskedik; (tréfás) csak a fejét, hogy meg ne sántuljon: üsd-verd, ahol éred!;® alátámasztja vkinek a fejét; ® behúzza a fejét; beköti a fejét; alig ® bírja a fejét; ® búnak ereszti v. adja (a) fejét; fejét ® csóválja; ® elüti a fejét; ® felemeli a fejét; ® felkapja a fejét; ® félrefordítja a fejét; fejét ® felszegi; feltartja a fejét; felteszi a fejét vmire: a siker reményében v. vmely állításának igazául nagy kockázatot vállal v. hajlandó vállalni; ® felüti a fejét; ® felüti a fejét vki ellen; ® felvágja a fejét; fogja a fejét: (átvitt értelemben is) tehetetlenül kétségbe van esve; álomra ® hajtja a fejét; ® hátraköti a fejét; vhogyan ® hordja a fejét; ® igába v. iga alá hajtja a fejét; fejét ® ingatja; fejét ® kezébe támasztja; ® kiszellőzteti a fejét; ® körülhordja v. ® körülhordozza a fejét vhol, kül. vmin, vkiken; ® lehajtja a fejét; lehorgasztja a fejét; ® lehúzza a fejét; ® lekonyítja fejét; lesüti a fejét; fejét ® leszegi; fejét ® leszegezi; ® leteszi a fejét; fejemet teszem le v. ® leteszem a fejem, hogy …; ® leüti vkinek a fejét; leütteti vkinek a fejét: lefejezteti; ® megbiccenti a fejét; ® megbillenti a fejét; ® megcsóválja fejét; ® megrázza a fejét; ® megüti a dér a fejét; ® összedugja a fejét; ráteszem a fejemet v. a fejemet teszem rá: biztos vagyok benne; ® rázza a fejét; fejét vhová, vmibe ® rejti; ® széjjelveri a fejét vkinek; ® szellőzteti a fejét; ® tömi a fejét; ® vakarja a fejét; ® vakarhatja a fejét; fejét veszíti: a) lefejezik; b) elveszti az önuralmát; fejét ® veszi vkinek; (népies, régies) fejtől: a fej felől, fejnél, a fej helyén, irányában; fejtől-lábtól fekszenek: úgy, hogy egyiknek a feje a másiknak a lábánál van; fedetlen, lehajtott fejjel; fel a fejjel!: ne csüggedj, bízzál, légy bátor!; fejjel lefelé; véres fejjel: (átvitt értelemben is) legyőzve, harcképtelenné téve, megverve; ® megkurtít vkit egy fejjel; ® megrövidít egy fejjel; ® megrövidül egy fejjel; ® ráüt a fejével; (szójárás) nagy a feje, búsuljon a ® ló. Szóláshasonlat(ok): olyan a feje, mint egy ® biliárdgolyó: olyan a feje, mint egy ® dézsa. [A nők] ősz korunkban reszkető fejünket Ismét ölökbe vészik s dajka-karral Vezetnek éltünk véghatárihoz. (Berzsenyi Dániel) Itt valahol, ott valahol Esett, szép, szomorú fejekkel Négy-öt magyar összehajol. (Ady Endre) A kis kutya … buksi fejét búsan térdemre ejti. (Kosztolányi Dezső) || a. Magasságban v. vízszintes síkban egy fejnyi, egy fej hosszát kitevő távolság. Egy fejjel magasabb. (sport) Két fejjel győz. Vili, ki a télen töltötte be huszadik évét, egy fejjel magasodott ki közülök. (Kosztolányi Dezső) || b. (sport) Fej fej mellett: <versenyben, versenyszerű küzdelemben> egyforma helyzetben; úgy, hogy egyik sincs a másiktól elmaradva. || c. (átvitt értelemben) A tömeg feje fölött: a tömeg fölött vmilyen magasságban. || d. <Alsóbbrendű állaton> a testnek az a része, amelyen a tápláló csatorna eleje (s a szem) van. A hernyó, a kukac feje. || e. (átvitt értelemben) Fej alakú v. fejnek képzelt vmi, ill. vminek ilyen része. A nap elődugja a fejét. A fák merengve rázzák fejöket. (Petőfi Sándor) Kertben tüzel a tulipán | fejét megadva csüggeteg. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben) Az ember agya, értelme, esze, gondolkodása, ítélő- és érzőképessége. Tiszta, világos fej; ® üres fej; ® fog a feje; jó feje van: értelmes, okos; ® kitisztul a feje vkinek; ® nehéz feje van; ® rossz feje van; ® tele van a feje; ® tele van a feje vkivel; a maga feje ® után cselekszik, megy stb.; vkinek a fejébe ® belever vmit; nem ® fér a fejébe; nem ® megy a fejébe; vkinek a fejébe ® ver vmit; fejébe ® vesz vmit; a fejébe ® villan vmi; vkinek a fejébe ® üt; fejben számol, megold vmit; fejben ® tart vmit, vkit; vmit ® forgat a fejében; vkinek vmi ® forog a fejében; a fejében ® jár vmi; világosság gyullad ki ® (kigyullad) vkinek a fejében; fejében ® marad vmi; ® megfordul a fejében; ® megmarad vmi a fejében; vmi ® motoz a fejében; vmi ® mozog a fejében; ® kimegy a fejéből; ® kipárolog a fejéből vmi; vkinek a fejéből ® kipattan vmi; fejéből ® kirepül vmi; vmi ® kiröppen a fejéből; vmit ® kiver a fejéből; ® kizavar vkinek a fejéből vmit; ® elcsavarja vkinek a fejét; ® elforgatja vkinek a fejét; elveszti a fejét: megzavarodik, elveszti ítélőképességét v. önuralmát; ® megtömi vkinek a fejét; ® megzavarja vkinek a fejét; ® rosszban töri a fejét; ® telebeszéli vkinek a fejét vmivel; ® teletömi a fejét; a maga v. más fejét ® terheli vmivel; ® töri a fejét vmiben; ® töri a fejét vmin; saját fejével gondolkodik: önállóan g. Bence … koránsem iszik azér’ sokat, Forgatva fejében apai gondokat. (Arany János) Mindenki csak játszik, bolondozik, a maga feje után, a maga bolond feje után megy. (Móricz Zsigmond)
3. <Az egész ember helyett> maga az egyén, az ember: ő maga. (népies, bizalmas) Bolond feje!; szegény feje!: szegény ember!; fedél van a feje felett; az adósság a fejére gyűl; ® halál a fejére!; vmit ® hoz vkinek a fejére; bajt idéz vkinek a fejére: bajt okoz vkinek; fejére idézi vkinek a szavait: vkinek régebben elhangzott szavait, véleményét megrovásképpen v. felelősségre vonás szándékával az illető ellen használja; halált mond ki (® kimond) vkinek a fejére; díjat, jutalmat tűz ki (® kitűz) vkinek a fejére; (bizalmas) fejére nő vkinek: a) <gyermek> nagyon megnő; b) annyira önállósul, hogy már nem lehet neki parancsolni, nem lehet vele rendelkezni; fejére ® olvas; vki bűneinek, hibáinak, tévedésének a fejére ® olvasása; azt hitte, hogy fejére ® szakad a ház; vkinek a vére a fejére ® száll vkinek; fejére ® telik; díjat, jutalmat ® tűz vkinek a fejére; vmire v. vminek ® adja a fejét; bujdosásnak, búsulásnak adja a fejét; ® rászánja a fejét (vmire); ® ráveti a fejét; vmire ® szánja a fejét; (bizalmas) beszél a fejével: megfeddi v. kitanítja. Az idő eljár vkinek a feje felett. Tán veszett nevemet is lemossa vérem, Mit fejemre költe drága jó testvérem. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Vmilyen fejjel: vmilyen állapotban, korban v. magatartással. Bolond fejjel: meggondolatlanul, bolond módra; ® felemelt fejjel; részeg fejjel; ® tele fejjel; vén fejjel: öregen, vén korban.
4. (átvitt értelemben) Az egyén élete, sorsa. Elhárítja a veszélyt vkinek a feje felől; fejébe kerül; fejével játszik, kezeskedik. Most igazat szólj, mert a fejeddel játszol. (Arany János) Emberi fejekbe a királyoknak sem szabad játszani. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben) Vmely közösség vezetője, elöljárója, legfőbb irányítója. Az állam feje; a mozgalom feje; az összeesküvők feje; az ország fejévé választották. Örökös fejünkké tesszük Csóri vajdát. (Arany János) Még akkor nem polgármesternek nevezték a város fejét, hanem bírónak. (Gárdonyi Géza) Nem … volt kedve diskurálni ma a templom ajtajában a falu fejeivel. (Móricz Zsigmond)
6. A láb feje, a kéz feje: a csuklótól, ill. a bokától az ujjakig terjedő része. Reszkető ajakkal, keze fejét gyurván Ott reménykedik. (Arany János) || a. Harisnya v. lábbeli feje: a harisnyának, ill. a lábbelinek az a része, amely a lábfejet, ill. annak elülső, felső részét borítja.
7. Növénynek fürtös, kalászos v. gömbölyded termése, ill. része. A búza feje; ® hányja a fejét. A káposzta fejét meggyalulja. Szép fejek voltak a hagymák között. || a. jelzői használat(ban) <Ilyen termések, ill. növényi részek darabszámának megjelöléseként.> Egy fej hagyma; két fej káposzta, karalábé, saláta. Egy fej foghagymát sem ad a fazekadba … senki. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
8. <Tárgynak, eszköznek, szerkezetnek> rendsz. felső v. elülső kidomborodó, elszélesedő vége, alkatrésze. Befogó, elosztó, hajtó fej; a combcsont, a csavar, a gombostű, a kalapács, az oszlop, a szeg, a vonalzó feje.
9. Az ágy feje: az a része, amerre fekvéskor a fej szokott lenni. Felesége az ágy fejére borult s eltakarta arcát. (Tolnai Lajos)
10. (nyomdászat) A nyomtatott lap, ív v. a tükör felső része. A sorszám a fejbe kerül. || a. Nyomtatványnak, főleg folyóiratnak, újságnak a címfelirata.
11. (művészettörténet) Anyagból mintázott v. vmire rajzolt, festett fej v. arc. Fejet mintáz. Egy szép fejen dolgozik. Az utolsó simításokat végzi a remek fejen. || a. Vmely érmének az az oldala, amelyen ábrázolat (s nem szám v. írás) van. Fejre esett; fej vagy írás: nézzük, melyik oldalára esik a sorsvetésképpen feldobott pénzdarab.
12. (régies) Az a hely, ahol a víz, forrás felbuggyan a földből. A forrás fejénél gyűlt össze a kis csapat. Beezüstözöd … erdei források szent fejeit | … isteni holdfény. (Babits Mihály)
13. Vminek fejében: ellenértékül, viszonzásul, ellenében. Ennek fejében; munkadíj, váltságdíj fejében; a jó ® remény fejében. [Az ügyvéd] négy darab ezrest hozott neki régi adósság fejében. (Jókai Mór) Hírt kapott …, hogy lakbére fejében minden ingóságát … elárverezték. (Kuncz Aladár)
Szólás(ok): azt se tudja, hol (áll) a feje: rengeteg dolga, elfoglaltsága van; (bizalmas, tréfás) majd elsül a feje: nagyon töpreng, erősen gondolkozik vmin; (bizalmas, gúnyos) (vigyázz, mert) elsül a fejed: túlságosan okos akarsz már lenni, ne bölcselkedj annyit; vkinek fő(l) a feje: nagy gondban van vki; fő a feje vmiben: tervez, főz magában <rendsz. rosszat>; jól megveti a feje alját: ügyesen, szerencsésen gondoskodik jövendő anyagi helyzetéről; (tájszó, bizalmas, tréfás) fejéhez verték a liszteszsákot: megőszült, ősz a haja, megöregedett; fején találja a szeget: eltalálja a dolog lényegét, a dolog velejére tapint; beköti a fejét vkinek: feleségül vesz vkit; bekötik a fejét vkinek: férjhez megy; felüti a fejét vmi: kezd elterjedni, elhatalmasodni; megeszem a fejem, ha … : biztos vagyok benne, hogy nem …; (bizalmas) megmossa a fejét: összeszidja, megpirongatja; ráadja a fejét vmire: a) elszánja magát, vállalkozik vmire; b) elmerül vmiben, nagyon sokat foglalkozik vmivel; fejjel megy a falnak: meggondolatlanul, elvakultan és ezért saját kárára cselekszik; ld. még: fal, ház, homok, káposztalé, káptalan, korona, korpa, lágy, szarv, szeg, vaj. Közmondás(ok): fejétől büdösödik a hal: vmely közösség romlása, züllése elsősorban a vezető v. vezetők hibájának a következménye.
Szóösszetétel(ek): 1. fejalkat; fejbetörés; fejbeverés; fejbillenés; fejbillentés; fejbúb; fejcsont; fejcsóválva; fejfátyol; fejhajlás; fejhajtás; fejháló; fejizom; fejkörzés; fejkvóta; fejlap; fejmozdulat; fejmozgatás; fejrázás; fejtakaró; fejtoll; fejtrágya; fejüreg; fejvakarás; fejvédő; fejvetés; 2. ágyfej; búzafej; csavarfej; ekefej; élőfej; emberfej; férfifej; gabonafej; gyermekfej; gyújtófej; hagymafej; halálfej; hengerfej; káposztafej; kézfej; lábfej; lófej; mákfej; nyeregfej; répafej; szegfej; tanulmányfej; tökfej; vízfej.
fejecske; fejez; fejezés; fejű.
