fehérség
fehérség [e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. A fehér melléknévvel kifejezett tulajdonság, szín; vminek, vkinek ilyen volta. Az arcbőr, a fogak, a haj, a hó, az ing, a kenyér, a kéz, a papír, a ruha fehérsége; a frissen meszelt fal vakító fehérsége. Tiszta fehérséggel díszlett kalpagja. (Vörösmarty Mihály) Látni lehetett a borogató rongy környékén a test … fehérségét. (Mikszáth Kálmán)
2. Fehér színű anyag, tárgy. A távolból valami látszik. Mi lehet az a fehérség ott a túloldalon? Egy helyen valami kis négyszögletes fehérség hevert a barna földön. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben, választékos) Lelki tisztaság (2), ártatlanság. Lelkének szeplőtlen fehérsége.
fehérségű.
