fegyverzet
fegyverzet [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (katonaság) A katonai, hadi felszereléshez tartozó fegyverek összessége. Hagyományos, korszerű, könnyű, nehéz fegyverzet; a gyalogosok, hadihajók, páncélosok, repülőgépek fegyverzete. || a. Azoknak a fegyvereknek az összessége, amelyeket vki visel, magával hord. Teljes fegyverzetben. A régi harcosok fegyverzete páncélból, sisakból, kardból, lándzsából, íjból állt. Dobog a láb, csörög a fegyverzet. (Arany János) Az isten – asszony létére – teljes Fegyverzetet hord. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (átvitt értelemben) Vmely cél elérésére, vmely küzdelem megvívására alkalmas eszközök, módok összessége. Teljes politikai, szellemi fegyverzet. A tudomány teljes fegyverzetében vette fel a harcot. Hajdanában … a jogász egész szellemi fegyverzetével kényteleníttetett [= kényszerült] kiindulni a jogvédelmi térre. (Vas Gereben) Az egész asszonyi fegyverzetére volt szüksége: a Lőcsén hátrahagyott drágaságaira, fényes öltözeteire. (Jókai Mór)
3. (villamosság) Az áramfejlesztő gépek és elektromos motorok mágneses mezőben forgó, tekercseléssel ellátott szerkezete, amelynek tekercseiben áram keletkezik.
fegyverzetű.
