fegyverletétel
fegyverletétel főnév
1. (katonaság) Az a cselekvés, ill. az a tény, hogy vmely hadsereg megadja magát az ellenségnek, lerakja fegyvereit. Feltételes, feltétel nélküli fegyverletétel. A fegyverletétel után az ellenség számba vette a hadizsákmányt. A világosi fegyverletétel után nagyapám Törökországba menekült. (Kosztolányi Dezső) || a. Az erről szóló írásbeli szerződés. Aláírták a fegyverletételt.
2. (átvitt értelemben, ritka) <Vitában, mérkőzésben> a vereség elismerése és a küzdelem feladása. Ellenfele számára már csak egyetlen lehetőség maradt: a feltétel nélküli fegyverletétel.
fegyverletételi.
