1. Általában támadásra v. védekezésre, testi sértés okozására, emberi v. állati élet kioltására alkalmas eszköz. Fedélzeti, gyilkos, katonai, légi, modern, szúró fegyver; fegyverbe ® öltözik; ® állig fegyverben; fegyverhez folyamodik, nyúl; fegyverén van a keze; fegyverre kap, kel; fegyverre bízza a döntést; fegyvert ad a ® kezébe vmi; fegyvert emel vkire; fegyvert elrejt; fegyvert ® fog; fegyvereit vki ellen ® fordítja; a fegyvert önmaga ellen ® fordítja; fegyvert hordoz; ® kicsavarja a fegyvert vki kezéből; kiüti a ® kezéből a fegyvert; fegyvert ragad: harcra készül; fegyvert rejteget, szerez; fegyvereiket halomba hányják; ® összemérik fegyvereiket; fegyvert ® visel; fegyverrel gyilkol, pusztít. Fegyvereik harci készenlétben állnak. Az állat fegyvere az agyar, fog, karom, köröm, szarv. Döntsenek a fegyverek! Fegyvert, s vitézt éneklek. (Zrínyi Miklós) Tul a tornyon, melyet porbul rakott a szél, Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél. (Arany János) Be jó lehet, hol a fegyver ragyog, Be jó csatára kelni, Ifjú, bízó seregek élén. (Ady Endre) || a. (régies) Katonai, rendfenntartási, vadászati célra haszn. puska, lőfegyver. Golyós, gyalogsági, hátultöltő, kétcsövű, önműködő, sörétes, vont csövű fegyver; rozsdás fegyver; a fegyver csütörtököt mond; a fegyver rúg; a fegyver visszarúg; fegyvert belő; fegyvert biztosít; fegyvert elsüt, elzár, tölt; fegyvert szegez vkire; (katonaság) Fegyverbe!: <őrséghez intézett vezényszóként:> teljes fegyverzettel sorakozó!; fegyvert kézbe!; fegyvert le!; fegyvert szegezz!; fegyvert tölts!; fegyvert vállhoz!; fegyvert vállra!; lábhoz tett fegyverrel (átvitt értelemben is): teljes harci készültségben, támadásra és védekezésre készen; fegyverrel tisztelegj! A vad alszik a berekben, fegyveremmel az ölemben Ringatózom önfeledten. (Vajda János) || b. Vasból, acélból készült, éles v. hegyes, döfésre, sújtásra, szúrásra, vágásra, ütésre alkalmas védő- és támadóeszköz. Csillogó fegyver; csorba fegyver; damaszkuszi fegyver; éles, életlen fegyver; kivont, meztelen, pengés, tőrös fegyver; ® feni a fegyvert; fegyvert ránt; fegyvert von; fegyvert villogtat; fegyverrel kaszabol; fegyverrel üt. Áldozom éltemet az ország javára, Forgatom fegyverem vitézek módjára. (népköltés) || c. (történettudomány) Általában minden eszköz, amely a harcban akár támadásra, akár védelemre való. Támadó és védő fegyverek. || d. Leteszi v. (bizalmas) lerakja a fegyvert: a) <megvert hadsereg> fegyverzetét, harcra szolgáló katonai felszerelését átadja a győztesnek; b) megadja magát, nem harcol tovább.
3. (átvitt értelemben) A társadalmi, szellemi harc eszköze. Kétélű fegyver: olyan dolog, amely következményében éppen az ellenkező hatást idézheti elő, mint amit vki vár tőle; hatásában kiszámíthatatlan; saját fegyvereivel győz vki ellen; saját fegyvereivel ver meg vkit. Az írók fegyvere a toll, a szónoké az ékesszólás, a vitatkozóé az érv. Az elmélet éles fegyver a munkásosztály számára. Az egyetlen fegyverhez, az észhez, – az ön eszéhez folyamodom. (Vas Gereben) A nemzeti lét nagy harcában a kultúra a legfőbb fegyverünk. (Móra Ferenc)
4. (átvitt értelemben) Olyan eljárás, magatartás v. eszköz, amely alkalmas az ellenfél hitének megrontására v. magatartásának megingatására. A megfélemlítés fegyverével; a rágalmazás fegyverével; a rémhírterjesztés alattomos fegyverével; fegyvert kovácsol vki ellen: támadó érvelésre alkalmaz, felhasznál vmit vki ellen. Gonosz fegyver a nyelv: rágalommal sokat lehet ártani másoknak. Gyermekek, nők fegyvere a sírás. A másik fél gyanusít. – Szokott fegyverük, öcsém. (Vas Gereben) Az ilyen emberek képesek mindenre. Akit ellenségüknek tartanak, az ellen minden fegyver jó. (Jókai Mór)