fegyház
fegyház [ë v. e] főnév (jogtudomány, 1945 előtt)
1. Fegyházbüntetésre ítélt személyek fogvatartására létesített intézet; fegyintézet. Sopron-Kőhidán és Vácott volt fegyház. || a. Ennek épülete. A fegyházat magas kőfal veszi körül.
2. Fegyházbüntetés. Életfogytig tartó v. életfogytiglani fegyház. A gyilkost tizenöt évi fegyházra ítélték. A bíróság a halálos ítéletet életfogytiglani fegyházra változtatta. A törvény a hamis esküt szigorúan bünteti, esetleg öt évig terjedhető fegyházzal. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): fegyházigazgató; fegyházintézet; fegyházőr; fegyháztöltelék.
fegyházi.
