fegyenc
fegyenc [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e]
Fegyházbüntetésre ítélt, büntetését töltő személy, főleg férfi. A fegyenceket szigorú őrizet alatt tartják. Sohase fogom nullásgéppel nyíratni a hajamat, mert a fegyenceket szokták így nyíratni, hogy szökésük közben nyomban felismerhetőkké váljanak. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): fegyencipar; fegyencnő.
