fegyelmező
fegyelmező [ë-e-e v. e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e], -bb
1. Olyan <személy, közösség>, aki, amely (vhogyan) fegyelmez (1). A tanítványait erős kézzel fegyelmező tanár.
2. Fegyelmet szolgáló, elősegítő. Fegyelmező büntetés, eszköz, gyakorlat, módszer. A tanár fegyelmező szavaira helyreállt a rend.
II. főnév -t, -je [e] Az a személy v. eljárás, aki, amely fegyelmez. Jó, rossz fegyelmező. A legjobb fegyelmező az érdeklődés fölkeltése. A nádpálca nem lehet a gyerekek fegyelmezője.
fegyelmezői.
