fegyelem
fegyelem [ë-e-ë v. e-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e] (csak egyes számban)
1. Azoknak az írott v. íratlan szabályoknak, rendelkezéseknek a megtartása, szempontoknak a figyelembevétele, amelyek vmely közösség v. szervezet eredményes működését irányítják, biztosítják. Gépies, laza, önkéntes, öntudatos, vak fegyelem; a fegyelem megvan, megszűnik; ® bomlik a fegyelem; a fegyelem biztosítása, felbomlása, fenntartása; biztosítja, fenntartja, lazítja, megbontja a fegyelmet; fegyelmet tart; nem ismer fegyelmet. Ebben az osztályban nincs fegyelem. A tanító nem tudott fegyelmet tartani. (Móricz Zsigmond)
2. E szabályok, rendelkezések összessége; az általuk biztosított rend. Hivatali, iskolai, katonai, kolostori, kórházi, szolgálati fegyelem; sérti a fegyelmet.
3. Az az eljárás, amellyel vmely közösség tagjait a rend megtartására kényszerítik; fegyelmezés. Szigorú, szilárd fegyelem; a korbács fegyelme; fellázad a fegyelem ellen; fegyelem alá fog v. vet vkit; szigorú fegyelem alatt tart; nem tűri a fegyelmet. Akartok-e rendes csapattá alakulni s magatokat a tábori fegyelemnek alávetni? (Jókai Mór) Engem a szerelem hozott ide, … a zablát, fegyelmet és akadályt megvető, mindent összetipró lázas szerelem. (Mikszáth Kálmán) || a. Az a rend, rendszeres eljárás, amely vmely egyén eredményes munkájához, munkásságához, alkotó tehetségének kibontakozásához szükséges. Az alkotás fegyelme, a gondolkodás fegyelme.
Szóösszetétel(ek): 1. fegyelemlazulás; 2. munkafegyelem; önfegyelem; pártfegyelem; tervfegyelem; vasfegyelem.
