fedélzet
fedélzet [ë-e] főnév -et, -e [ë, e] födélzet [e]
1. Azoknak a hajó teljes hosszára v. hosszának jelentős részére kiterjedő, fából v. vasból készült, többé-kevésbé vízszintesre épített szerkezeti alkatrészeknek az egyike, amelyek a hajó üregét több egymás felett levő emeletre osztják fel, ill. <kisebb hajón> a hajótestet borító felület. Alsó,közbenső, felső v. fő, legfelső fedélzet. Minden ember a fedélzetre!: (átvitt értelemben is, gyak. tréfás) mindenki jöjjön segíteni, mert baj van! A fedélzetek száma a hajó nagyságától, rendeltetésétől, építésének korától függ. Az utasok a fedélzeten élvezték a friss levegőt. A Tiszán az első gőzös haladt végig, fedélzetén Széchenyi István gróffal. (Jókai Mór) Szép hajóutak, flörtök, napsütés, sós levegő, sport a fedélzeten, tánc … este a fényesen kivilágított szalonban … (Hunyady Sándor)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Tető (1), fedél (1). [A vár] boltozatai művészi freskókkal vannak feldíszítve, a födélzete veresréz. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): hajófedélzet.
fedélzeti; fedélzetű.
