feddhetetlen
feddhetetlen [ë-e-e-e v. e-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e], (régies) feddhetlen [ë-e-e v. e-e-e] (irodalmi nyelvben)
1. Olyan <személy>, akit erkölcsi szempontból megrovás, feddés nem érhet. Feddhetetlen ember, férfi. Szabad egy öreg, feddhetetlen apát elhagyni, mert az alávaló cselszövény ellene fordította a hangot? (Tolnai Lajos)
2. Ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó, vele kapcs., tőle származó. Feddhetetlen erkölcs, élet. Gondolatja … feddhetetlen, S tiszta, szent és tetszhető az égnek. (Vörösmarty Mihály) Férfikora javában lévő, tisztes férfiú, … elnéző a tanulóifjúsággal szemben, feddhetlen életű. (Kosztolányi Dezső)
feddhetetlenség.
