fecskendez
fecskendez [ë-e-ë v. e-e-ë] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. <Folyadékot, ritk. híg anyagot fecskendővel v. más módon> sugárban v. szétszórva kinyom, kilövell vhova. Vizet fecskendez a parázsra, az égő házra. Az elefánt ormányával vizet fecskendezett nézőire. || a. Vmit, (vkit) fecskendez: <fecskendővel> vmely folyadékot, főként vizet lövell rá. A tűzoltók fecskendezik a parázsló gerendákat. A rendőrök a tüntető tömeget fecskendezték. || b. <Némely állat testének erre alkalmas szervével vhová, személy orvosi fecskendővel vmely élőlény testébe folyadékot> lövell. A kígyó mérget fecskendezett áldozatába. A méh fullánkjával mérges váladékot fecskendez a megszúrt testrészbe. Az üldözött tintahal sötét folyadékot fecskendez maga mögé. A fogorvos érzéstelenítőt fecskendezett a beteg ínyébe.
2. <Folyadékot, főként vizet> bőven hint, locsol, fröcsköl vhova. Vizet fecskendezett a megforrósodott kocsitengelyre. Az autó sarat fecskendezett ruhánkra. A vért piciny tenyereivel fogta föl, s a pokolbeli szelindeknek szemközt fecskendezte. (Mikszáth Kálmán) || a. Vmit fecskendez (vmivel): fecskendezve, fröcskölve benedvesít vmit (vmivel). A leszúrt disznó vérrel fecskendezi maga körül a földet. Ne beszélj te nekem most a város tűzifecskendőiről, a torkodat se nagyon fecskendezd [borral]. (Jókai Mór)
Igekötős igék: aláfecskendez; befecskendez; belefecskendez; kifecskendez; lefecskendez; összefecskendez; ráfecskendez; széjjelfecskendez; szétfecskendez.
fecskendezés; fecskendezett; fecskendezhető; fecskendező; fecskendeztet.
