fecseg
fecseg [ë-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë], (népies) föcsög
1. (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (kissé rosszalló) <Főként nő v. gyermek> komolytalanul, játékosan v. időtöltésből, megfontolás nélkül, feleslegesen és sokat beszél; locsog. Folyton, összevissza, szakadatlanul fecseg. Ne fecsegj annyit! Fecseg, mint egy vénasszony. Komoly tárgyalás helyett csak fecsegnek. Szóláshasonlat(ok): fecseg, mint a ® papagáj. Három vendégoldalas szekér Sem bírná el, annyit fecsegett. (Petőfi Sándor) Egész nap jár az emberek szája. Az ördög tudja, miről fecsegnek annyit. (Krúdy Gyula) || a. (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (rosszalló) Meggondolatlanul, titkot nem tartva, felelőtlenül sokat beszél. Ez az ember sokat fecseg. Erről ne fecsegjetek, mert egyelőre még titok.
2. (ritka) <Kisebb madár> hosszasan, folytonosan csiripel, csivitel, csipog. Szép madár a föcske, szépen föcsög. (népköltés) Két esett veréb álmosan fecseg. (Juhász Gyula)
3. (ritka) Fröcsög.
Igekötős igék: belefecseg; elfecseg; kifecseg; összefecseg.
