feccsen
feccsen [ë-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] föccsen [e] (csak 3. személyben) (hangutánzó)
Fröccsen. Arcába feccsent a víz. A piszkos lé cipőjére feccsent. Meghasadt szivéből Feccsent reá a vér. (Petőfi Sándor) Úgy csapta arcul, hogy az orra vére a falra feccsent. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: belefeccsen; fölfeccsen; kifeccsen; ráfeccsen; szétfeccsen.
feccsenés; feccsenő; feccsent.
