fás
fás melléknév -an, -abb
1. Fával benőtt, fával beültetett, fákat termő <terület, táj>. Fás domboldal, utca, vidék. Mikor éhmadarak sürüen csapatozva [= csapatba verődve] röpülnek … Hirtelen … szélednek el egy fás délszaki dombon. (Vörösmarty Mihály) A völgy vége egy szép fás falu. (Gárdonyi Géza)
2. Tűzifa tárolására szolgáló <helyiség, tartó>. Fás kamra, kosár, láda, pince, zsák. Hozz be egy kosár fát a fáskamrából! A kandalló melletti fás kosárba hajítá a levelet. (Jókai Mór)
3. A fa anyagához hasonlóan kemény rostúvá vált s ezért emberi táplálkozásra kevésbé alkalmas <növényi rész>. Fás kalarábé, retek, répa, torzsa.
4. (átvitt értelemben, régies) Kedvetlen, fásult <kedélyállapot, magatartás>. Nagy igen fásan adá kis szerepét. (Vörösmarty Mihály) A hátramaradt hölgyek … kölcsönösen megegyeztek abban, hogy soha unalmasabb, fásabb, ridegebb emberekkel még nem találkoztak. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): fáskert.
