fáraszt
fáraszt ige -ott, ..asszon; -ani
1. tárgyas Fáraszt vkit, vmit vmi: okozza, előidézi, hogy vki, vmi fárad; fáradtságot okoz vkinek, vminek, fáradtságot kelt vkiben, vmiben. Fárasztja a lovat. Állandó küldözgetéssel fárasztja a gyereket. A túlzásba vitt sport, dohányzás fárasztja a szívet. Halálra fáraszt vkit. Adjatok szabadságot nekem! Fáraszt a robot! (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyas <Lelkileg> kisebb-nagyobb mértékben fáradttá tesz; ideges kimerültséget, erőtlenséget kelt vkiben. Fáraszt ez a gyerek. Fárasztja a sok kudarc. || b. (tárgy nélkül) A nehéz munka fáraszt.
2. tárgyas Vkit rábír, hogy vhova fáradjon, oka annak, hogy vki vhová fárad. Hiába fárasztották a városba. Nosza, háromszáz jó lovagot kiválassz, Sereget te még most oda ne is fárassz. (Arany János) || a. tárgyas (csak 2. v. 3. személyű tárggyal) <Udvarias beszédben> hív, kéret vkit vhová. Bocsánat, asszonyom, hogy e helyre fárasztottam … (Jókai Mór)
3. tárgyas (választékos) Vkit szívesség, szolgálat céljából igénybe vesz, terhel. Nem akarom ezzel fárasztani. Nem nevet ki …, hogy ilyen apróságokkal fárasztom? (Jókai Mór) || a. tárgyas (választékos) Fárasztja magát: <vki érdekében, kedvéért> kedvességet, szívességet, szolgálatot végez, vállal. Miért fárasztod magad? Köszönöm, van nálam gyufa, ne fáraszd magad.
4. tárgyas (műszaki nyelv) Vmely anyagot fáraszt: a) vmi kisebb-nagyobb mértékű kifáradást hoz létre benne; b) vki kifáradási próbának vet alá vmit.
Igekötős igék: agyonfáraszt; átfáraszt; befáraszt; elfáraszt; felfáraszt; idefáraszt; kifáraszt; lefáraszt; megfáraszt; odafáraszt; visszafáraszt.
fárasztás.
