faragcsál
faragcsál ige -t, -jon, (bizalmas) faricskál, (népies) farigcsál
1. tárgyas Huzamosabb ideig, elaprózva, játékosan, rendsz. időtöltésből farag (1) vmit. A botot, a ceruzáját, a padot faragcsálja. A körmét faragcsálja: a körméből ollóval v. késsel kis darabkákat vagdal le. Az uzsonnánk hideg rántott csibe volt. Kiveszek belőle egy szárnyat, és faragcsálom. (Gárdonyi Géza) || a. (tárgy nélkül) ezzel tölti az időt. Egész nap faragcsál; szeret faragcsálni. Ne faragcsálj folyton! || b. tárgyas Ilyen munkával készít, formál vmit. A fogság idején apró szobrokat faragcsált. Édesapám képes lett volna fél óra alatt összeütni egy bölcsőt, de éppen ez hiányzott belőle, a falu lelke, hogy aprólékosan … farigcsálja a bölcső minden alkatrészét. (Móricz Zsigmond) || c. tárgyatlan Vmin faragcsál: vmit ilyen módon formál, alakít. Egész nap az ostornyélen faragcsált.
2. tárgyas (átvitt értelemben, tréfás v. rosszalló) Verset faragcsál: ihlet, tehetség nélkül, küszködve, erőlködve verset ír. Éppen valami verset faragcsált, mikor hirtelen kopogtattak az ajtón. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, tréfás) Vmin faragcsál: vmely szellemi terméken, rendsz. formai szempontból itt-ott még javítgat. Faricskálok lomhán egy dalon. (Tóth Árpád)
Igekötős igék: elfaragcsál; kifaragcsál; lefaragcsál; megfaragcsál; összefaragcsál.
faragcsálás; faragcsáló.
