faragatlan
faragatlan melléknév -ul, -abb
1. Meg nem faragott, faragással nem munkált <tárgy>. Faragatlan gerenda, kő, márványtömb. Sok ember a régiségnek oly tisztelője, hogy egy faragatlan követ remeknek vél, ha tán valaha Cicero ült rajta. (Széchenyi István) Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják? Nehezebb eltörni a faragatlan fát. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) Kellő nevelésben nem részesült, és ezért műveletlen, bárdolatlan, durva <személy>. Faragatlan ember, fajankó; faragatlan tuskó ¬. Tapasszá morzsolom ezt a faragatlan kölyket. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Faragatlan, önző, szívtelen lény … (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben) Ilyen személyre jellemző, tőle származó. Faragatlan beszéd, modor, viselkedés.
4. (átvitt értelemben) Kellően nem csiszolt, darabos <stílus>. Írásmódja még kissé faragatlan.
faragatlanság.
