fáradozás
fáradozás főnév -t, -ok, -a
A fáradoz(ik) igével kifejezett tevékenység; az a tény, hogy vki vmiben fáradozik; munkálkodás, buzgólkodás, igyekezet; annak tevékenysége, aki fáradozik (1–2). Hasztalan fáradozás. Minden fáradozása hiábavaló. Minden fáradozásunk ellenére sem sikerült a dolog. Köszönöm szíves fáradozását. Fáradozása nem maradt eredmény nélkül. Köszönetet mondunk fáradozásukért. Fáradozásait siker koronázta. [Berzsenyi emléke.] Megnyúgodott a fáradozás után; Megérte, amit ritka szerencse ád: Évülhetetlen ifjuságát Műveiben örökűlt [= megörökített] eszének. (Vörösmarty Mihály)
