fanatikus
fanatikus melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb (rendsz. rosszalló)
1. Rajongó, vakbuzgóan türelmetlen <személy>. Fanatikus mohamedán. Az ilyen fanatikus patriarcha gyönyörűségnek tartja azt, ha együtt meghalunk itt éhen. (Jókai Mór)
2. Buzgó, meg nem alkuvó <személy>. Fanatikus híve v. követője vkinek v. vminek; fanatikus őre a becsületnek. A gyászos özvegynek sem akadt még ily fanatikus tisztelője. (Csiky Gergely)
3. Szenvedélyig fokozódó <indulat>. Fanatikus bosszúvágy, gyűlölet, harag. || a. Olyan <magatartás, erkölcsi tulajdonság>, amely az embernek minden törekvését igénybe veszi. Fanatikus megátalkodottság, önfeláldozás, rendszeretet. Fogadalmukat fanatikus szigorúsággal megtartották.
II. főnév -t, -ok, -a Fanatikus személy. Egy gondolat fanatikusa. A fanatikusok sokat árthatnak valamely ügynek. A maga ideáljainak fanatikusa volt. (Móricz Zsigmond)
fanatikusság.
