falat
falat főnév -ot, -ja
1. <Szilárd halmazállapotú ételből> az a mennyiség, amelyet vki egyszerre a szájába vesz; egy harapásnyi étel. Egy kis falat neki is jutott. Forgatja szájában, megrágja a falatot. Jóízűen nyeli a falatokat. Egy falatot sem evett egész nap. Egy falat nem ment le a torkán. (Jókai Mór) Abbahagyta az evést, az utolsó falat már majdnem kifordult a száján. (Nagy Lajos)
2. Általában egy alkalommal elfogyasztott v. kisebb mennyiségű étel, ennivaló. ® Betevő falat; ® kemény falat; ® keserű falat; ® kövér falat; ® zsíros falat; ® elszakítja a falatot v. elszakít vmilyen falato(ka)t a szájától; a szájától vonja meg v. vonja el a falatot: még a legszükségesebb élelmiszereken is takarékoskodik; ® kiveszi vkinek a szájából a falatot; (majd) ® kinézi a szájából a falatot vkinek. Bekapott egy falatot, és máris indult. Nyájas orcával szegi meg falatját A barátságnak s jövevény szegénynek. (Berzsenyi Dániel) Vesd meg, kik egy jobb falatért Eladják magokat. (Petőfi Sándor) Elnémul a duhajkodó csapat, Nem kell a korty, nem ízlik a falat. (Reviczky Gyula) || a. (minősítő jelzővel) Ízletes ennivaló, annak kisebb-nagyobb része. Finom falat; pompás falat; neki jut a legjobb falat. Mindig én elém tette A legjobb falatot. (Petőfi Sándor) Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, | … száz szolga hord. (Arany János)
3. jelzői használat(ban) <Vmely ételből> akkora mennyiségű, amennyi egy falatot (1) kitesz. Egy falat hús, egy falat kenyér. Szóláshasonlat(ok): úgy kell, mint egy falat kenyér ¬; olyan (jó), mint egy falat kenyér ¬.
4. (rendsz. állítmányként) Apróság, csöppség. Csak egy falat ez a gyerek.
5. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, túlzó) Vminek kis mennyiségét, részét alkotó. Egy falat föld; egy falat papír. A mosdótál mellé odatett egy falat szappant.
Szóösszetétel(ek): püspökfalat.
falatnyi; falatocska.
