falás
falás főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. (rosszalló) A fal (1) igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit falnak, ill. az a tény, hogy vki fal; mohó evés. Csámcsogó, mohó falás; hús, kenyér falása. Elég a falásból! Nem bírom nézni ízléstelen falását.
2. (népies) Falat (1–2) Kért még egy kis kenyeret ahhoz a faláshoz, ami a kezében van. (Móricz Zsigmond) || a. jelzői használat(ban) (számnévi jelzővel) (népies) Kevés, kis mennyiségű, (egy) harapásnyi <étel>; falat (3). Egy falás hús, kenyér. A közeli télre nincs egy falás burgonyára kilátása. (Jókai Mór) || b. jelzői használat(ban) (tájszó, túlzó) Egy falás: vminek (egy) kis részét, mennyiségét alkotó; (egy) kicsi, kis mennyiségű. Egy falás szappan.
3. (csak állítmányként) (átvitt értelemben, bizalmas, kedveskedő) (Csak) egy falás: a maga apró mivoltában nagyon kedves csöppség, (csak egy) édes apróság (2), egy falat (4). Az egész gyerek csak egy falás! Csak egy falás volt ez a szöszke, mikor hozzám hozta az apja, most valóságos medve. (Mikszáth Kálmán) || a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, ritka, kedveskedő) Egy falás: igen kicsiny, apró, csöpp <gyermek>. Egy falás gyerek.
faláska; falásnyi.
