fakó
fakó melléknév és főnév
I. melléknév -n, -bb
1. A fénytelen, piszkos árnyalatú világosbarnához, sárgához v. szürkéhez közel álló jellegtelen, meghatározatlan színű. Fakó festék, öltöny, szekrény. || a. Kül. színe elvesztésével jellegtelen színűvé vált; színehagyott, kopott, napszítta. Fakó kabát, kendő. Valamikor piros volt, de most egészen fakó. Fakó kalpagja nem igen illő a díszes öltözethez. (Vörösmarty Mihály) S az élet, e csoda, előttem oly sekély lett, Mint agyontaposott, megunt fakó brokát. (Juhász Gyula)
2. Fénytelen, szürkés színű, jellegtelen <bőr, hajzat>. Fakó arc, haj. Boglyas fakó haja beillenék Repce-petrencének. (Petőfi Sándor) Fakó volt az arca, mint a ruhája. (Gárdonyi Géza) Megriadok: egy tükörben saját arcomat pillantom meg …, milyen riadt, fakó és gyűlöletes most ez az arc. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben) Fakó hang: színtelen tompa hang. || b. (átvitt értelemben, ritka) Fakó tekintet: fénytelen, jellegtelen t.
3. Fénytelen, szürkés, sárgásan v. szürkésvörösen elmosódó színű <állat>. Fakó kutya, ló. Gyerünk innen, fakó lovam! (Vörösmarty Mihály) Edwárd király, angol király Léptet fakó lován. (Arany János)
4. (költői) Szárazságra, kopárságra vallóan színtelen, szürkés <növényzet, táj>. A szenvedés után Megnyúgovást remél Fakó füzek között. (Vörösmarty Mihály)
5. (népies) Vasalatlan; szegényes <jármű, eszköz>. Fakó szán. Egy darabig játszánk seb nem ütő szerrel, Tompa fakó nyíllal, gyermeki fegyverrel. (Arany János) Talyiga, fakó szekér … nem a nemes ember számára való. (Eötvös Károly)
6. (költői) Erőtlenül, gyengén, tompán világító <fény> v. ilyen világítású <napszak, időszak>. Te, holt tetem, Egész acélban így feljársz a hold Fakó fényére. (Arany János–Shakespeare-fordítás) A fejedelemasszony a szoba sarkában ült a fakó reggelen egy öreg karosszékben. (Móricz Zsigmond)
7. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Egyszerű, jelentéktelen, szürke (4b) <személy v. emberi közösség>. Nem érintkezett fakó írótársaival többet. (Jókai Mór) Kicsi kis fakó város az a Pest. Magas kőfal keríti körül. (Gárdonyi Géza)
II. főnév -t, -ja Fakó ló. Búcsút vesz, s Döbrögnek ereszti fakóját. (Fazekas Mihály) Mentem – mendegéltem – vagy mit is beszélek? | Gyors fakóm vitt hátán, mint igaz hogy élek. (Garay János)
Szólás(ok): ld. eb, szekér.
Szóösszetétel(ek): 1. fakókendős; fakópej; fakósárga; fakószürke; fakózöld; 2. zsufafakó.
fakít; fakós.
