fakaszt
fakaszt tárgyas ige -ott, ..asszon; -ani (választékos)
1. Vmit fakaszt <személy v. dolog> cselekvésével v. hatásával okozza, előidézi, hogy vmi fakadjon (1, 2). A tavaszi napsugár bimbót, lombot, rügyet fakaszt. A sziklából, a talajból vizet fakaszt. Az ütés vért fakasztott a sebből. Fakasztanék a fanyar iszapon Édes virágokat, – De jaj, jaj, A part már remeg és szakad! (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben) <Cselekvésével vmilyen szellemi, lelki megnyilvánulást, vmilyen állapotot> előidéz, létrehoz, teremt. Dalt, kacajt fakaszt vkinek az ajkán. Mosolyt fakaszt vkinek az arcán. A szorgalom, a munka jólétet fakaszt. Folytatta bakugrásait, melyek ellenállhatatlan kacajt fakasztottak. (Kosztolányi Dezső) Reménytelen küzdelmének eposzát írta … meg, hogy reményt és hitet fakasszon. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben) Vmire fakaszt: <személyt> vmely – érzelmét kifejező – cselekvésre késztet. Dalra, kacajra, könnyekre, mosolyra, nevetésre, sírásra v. sírva, szitokra fakaszt vkit. Már az sincsen, ami könnyekre fakasszon … (Ady Endre)
Igekötős igék: elfakaszt; felfakaszt; kifakaszt; megfakaszt.
fakasztás; fakasztó; fakasztott.
