fajzat

Teljes szövegű keresés

fajzat főnév -ot, -a v. -ja
1. (régies) Növényi, állati szaporulat; ivadék, magzat.  A vadak a vermet, fiaik hangjára sietvén, Fölverik, és kiki fajzatival megtölti tanyáját. (Vörösmarty Mihály) || a. (régies) Emberi faj, fajta.  Oh mondd, oh mondd, minő sors vár reám … Megy-é előbbre majdan fajzatom …? (Madách Imre)
2. (rosszalló) Elvetemült, gonosz emberi, állati ivadék, szülött, faj. Ördög v. pokol fajzatja; micsoda fajzat! gonosz, istentelen, szemtelen fajzat.  Nem hagylak a hóhérnak, én fojtlak meg pokol fajzatja. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): ördögfajzat; pokolfajzat; sárkányfajzat; sátánfajzat; viperafajzat.
fajzatú.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT