fajta

Teljes szövegű keresés

fajta főnév és melléknév
I. főnév fajtát, fajtája
Általában hasonló jellegű, azonos (öröklődő) tulajdonságú egyedek csoportja a fajon belül; a faj változata.
1. (állattan, növénytan) A fajon belül létrejött v. kitenyésztett, ill. kitermelt változat. Fagyálló fajta; hazai fajta; lófogú fajta. A kávé, a kukorica, a pulyka fajtái. A burgonyának csak egy faját, de több száz fajtáját termesztik.  A pompás pálmának, a silány penésznek Fajtái mind az én híremmel tenyésznek. (Csokonai Vitéz Mihály) A mezőnek vadja, Ki nem ingerelte, azt meg nem támadja. Vagy ha néha gyomra készti öldöklésre, … Megkiméli mindég a maga fajtáját. (Arany János) || a. (ritka, növénytan) Alfaj.
2. (embertan) Történelmileg kialakult, nem változatlan, tisztán elő nem forduló testi jelek, sajátságok alapján feltételesen egy csoportba foglalt emberek összessége. Néger fajta; a tatár fajta; a színes bőrű fajták.  Gyűlölni népeket, fajtákat nem tudok. (Kuncz Aladár) || a. (választékos) Az emberi fajta: az emberi faj, az emberiség.  Az emberi fajta el fog pusztulni a földről. (Karinthy Frigyes) || b. (ritka) Nép(csoport), nemzet(iség).
3. Olyan emberi közösség, csoport, amelyhez vki bizonyos jegyek v. körülmények, főleg származási kötelékek révén tartozik, pl. nemzet(ség), család, osztály. Micsoda remek fajta ez a paraszti nép! Fajtájának árulója lett. Harcolj a magad fajtájáért.  Címere jelenti: az oroszlán rajta Keresztet emelvén, hogy Széchenyi fajta. (Arany János) Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: | Veréshez szokott fajta … Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: Én magyarnak születtem. (Ady Endre) A mi fajtánknak befelé szokott folyni a könnye. (Móra Ferenc)
4. Vminek változata, egyedi megjelenési formája, félesége, módja. A munka száz és száz fajtája. A feladatok különféle fajtáit kell megoldanunk. || a. <Dolgokban, árukban, jelenségekben> vmilyen minőség, osztály, féleség. Jó bor ez, érmelléki fajta. A cigarettának ezt a fajtáját szereti. Almában a savanyú fajtákat szereti.
II. melléknév (mindig megelőző jelzővel) A megelőző jelzővel jelölt fajtájú, minőségű, tulajdonságú; -féle. Bizonyos fajta emberek; barátkozó fajta kutya.  [A tehén] Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta. (Arany János) Ó asszonyok, ti mindenféle fajták, Szentek, vadak, viharzók, álmodók. (Juhász Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. fajtaazonosság; fajtabeli; fajtaféle; fajtanemesítés; 2. betűfajta.
fajtájú.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT