fájdalom
fájdalom főnév ..lmat, ..lma
1. A testet ért sérülésből, erős behatásból vagy a szervezet beteg állapotából származó kínzó, gyötrő érzés; főleg huzamosabb fájás; testi szenvedés. Hasogató, metsző, szúró fájdalom; fájdalmai vannak; ® áthasít a fájdalom vmin; fájdalma enyhül; sír, szűköl fájdalmában; a fájdalmat csillapítja, enyhíti, megszünteti; vmi ® elzsongítja a fájdalmat; fájdalommal jár. Szóláshasonlat(ok): jár v. jár-kel, mint ® zsidóban a fájdalom. Véres az ujjad, Nem vérzik hiába: Mit kívánsz most, királyi nőm, Fájdalom dijába? (Arany János) || a. (választékos) Fájás (1). Szülési fájdalmak. Fájdalmim, ha vannak, nagy néha gyötörnek. (Arany János)
2. (választékos) Lelki szenvedés; szomorúság, bánat, sajnálkozás, levertség okozta érzés. Mély, sajgó fájdalom; elfojtja fájdalmát; fájdalmat okoz vkinek. Nagy fájdalommal hallottuk a hírt. Az ég siket fájdalmaimra. (Katona József) Kend volt, Táncsics Mihály, | A mi kora lelkünk … Kendnek sok fájdalmát Szívesen fájlaljuk. (Ady Endre) Az öreg lélek fájdalommal telt el. (Babits Mihály) || a. <Részvét, együttérzés kifejezésének, valamint halotti jelentéseknek szokásos fordulataiban:> osztozunk fájdalmában; fájdalommal tudatjuk, értesültünk; fájdalomtól megtört ® szívvel.
3. (indulatszó-szerű használatban) Sajnos, sajnálatos(, de..). Fájdalom, nem tehetem. Fájdalom, de így van. Van – fájdalom! kinek cégér hona. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. fájdalomenyhítés; fájdalomenyhítő; fájdalomérzet; fájdalomérző; fájdalomkeltő; fájdalomkiáltás; fájdalommentes; fájdalompénz; 2. idegfájdalom; szívfájdalom; szülőfájdalom; utófájdalom; világfájdalom.
fájdalmú.
