fáj
fáj tárgyatlan ige -t, -jon (csak 3. személyben)
1. (birtokos személyragos alannyal, gyak. -t ragos mértékhatározóval) Vmi fáj: vmely testrészben, testtájékon betegség v. vmely külső ok, bántalom miatt (rendsz. huzamosabb) kellemetlen, bántó, sajgó, kínzó, gyötrő érzés jelentkezik. Fáj vkinek vmije; fáj a feje; fáj a feje vmi miatt: (átvitt értelemben) vmi sok gondot okoz neki; a feje se fájna, ha … : semmi baja nem volna, ha …; fáj a foga, a hasa, a lába; mid fáj?; nagyon fáj?; semmije se fáj; sokat fáj a gyomra; fáj a veséje. Nézi Miklós nézi, s dehogy veszi észbe, | Hogy a szeme is fáj az erős nézésbe. (Arany János) || a. (alany nélkül) Ez az érzés van, hat, uralkodik vhol. Hol fáj? Itt fáj. A fülemben fáj. || b. Hirtelen fájdalomérzés támad v. beleáll a fájdalom (vmibe). Ha hozzányúl, fáj. Jaj, ne bánts, fáj! Ha rálépek, fáj. Ne moccanj, mert különben Meg talállak csípni, Igy ni! | Ugy-e fáj? | Hát ne kiabálj. (Petőfi Sándor)
2. <Az emberi testen végzett orvosi v. más fizikai művelet> fájdalommal jár, fájdalmat okoz. Fáj a rúgás; fáj az ütés. Nagyon fáj a mandulaműtét? Ne félj, nem fog fájni. Kinn is van a fog, ugye nem fájt (a húzás)? Az ostor … pattog némelykor, És pattogása fáj. (Petőfi Sándor)
3. (rendsz. birtokos személyragos alannyal) (átvitt értelemben) Fáj vmi(je): nagyfokú szomorúság, bánat, sajnálat fogja el, uralkodik benne, kínozza, gyötri vmijét. Fáj a ® szíve vkiért, vmiért v. vmi miatt. A szívem fáj belé. A lelkem fáj, ha látom. Vajjon lehet-e jobbra várni? | Szemünk és lelkünk fáj bele, Vajjon fölébred valahára | A szolga-népek Bábele? (Ady Endre) Eszembe jut, ami fáj is, | egy régi arc, egy-egy régi táj is. (Kosztolányi Dezső) Ti férfiak, | egymást megtépve nő miatt, | ne hallgassátok el: Nagyon fáj. (József Attila) || a. (alany nélkül v. névmási, ill. mellékmondati alannyal) (választékos) Fáj vkinek: fájdalmas ránézve, bánatot, szomorúságot okoz neki. Nekem is fáj, hogy már búcsúzni kell. (bizalmas) Ne fájjon ez neked: ne törődj vele! Fáj is az neked, hogy így történt! Bence könyes szemmel ballagott utána: Fájt, hogy búcsut sem vett tőle kis gazdája. (Arany János) Te hálátlan vagy, ládd, ez fáj nekem. (Madách Imre) || b. (átvitt értelemben, bizalmas) Rosszulesik, a méltánytalanság érzését kelti. Nagyon fáj, hogy így viselkedett.
4. (átvitt értelemben, költői) Fájdalmas, kínos vki, vmi számára. Az ember fáj a földnek. (Vörösmarty Mihály) Az élet fáj csak, már nem fáj soká. (Madách Imre)
Szólás(ok): ld. fog.
fájdogál.
