fagy [2]
fagy [2] főnév -ot, -a
1. A hőmérsékletnek olyan foka, amelyen a víz jéggé változik. Csikorgó, erős, kemény, pusztító fagy; ® száraz fagy; a fagy beáll, beköszönt; a fagy enged, enyhül; megcsípte a fagy. || a. Ennek kisebb-nagyobb területre v. időre kiterjedő uralma, hatása, megléte. Májusi, talaj menti, korai fagy; ® kései fagy. A fagyok nagy károkat okoztak. Csikóbőrös kulacsocskám! … Mikor hideg szelek vagynak, Elveszed mérgét a fagynak. (Csokonai Vitéz Mihály) A fagy, a kemény, egészséges fagy kicsípte az arcokat. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka) Megfagyott föld v. jég. Fölenged a fagy, sár lesz. Csillámlik a fagy, a hideg kemény. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely személyre jellemző> érzéketlenség, ridegség, <társaságban uralkodó> fagyos (4) hangulat. Fagyot áraszt magából. A fagy fölengedett.
Szólás(ok): ld. (ló)bőr.
Szóösszetétel(ek): fagycsípett; fagyfolt; fagyharmat; fagymentes; fagypróba; fagytapasz.
