fagy [1]

Teljes szövegű keresés

fagy [1] tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon
1. (alany nélkül) Olyan hideg van, hogy a víz jéggé válik, a hőmérséklet 0 fok alatt van. Erősen fagyott az éjjel. Holnap fagyni fog.  Szerettemmel szeretek én Kandallómnak tüzénél, Mikor kinn fagy, melegedvén … Erről-arról beszélgetni. (Kisfaludy Sándor)
2. (rendsz. határozóval) <Cseppfolyós test a hideg hatására> (meg)szilárdul v. meg szokott szilárdulni, <a víz> jéggé változik. Fenékig fagyott a folyó vize. A higany –38 foknál fagy.
3. <Nedvességet tartalmazó anyag a benne levő víz megfagyása miatt> keménnyé, merevvé, jegessé válik, ill. kezd válni. A sár fagy. || a. <Rendsz. csak néhány állandósult szókapcsolatban.> Fagy vmivé: <személy, tárgy> megfagyva vmivé, vmihez hasonló keménnyé válik. ® Csonttá fagy vmi; ® jéggé fagy.  Oly hideg van. Úgy fázom. Vérem csonttá fagyott. (Petőfi Sándor) A föld cseréppé volt már fagyva lábaik alatt. (Jókai Mór) A föld az éjjel csonttá fagyott. (Gárdonyi Géza) || b. <Krémes, kocsonyás anyag egy bizonyos hőfokon, ill. fagyasztó anyag hatására> összeáll, megdermed. A kocsonya hidegben könnyebben fagy. A torta tölteléke, máza keményre fagy.
4. Vmibe, vmire, esetleg vkire fagy: megfagyva úgy hozzátapad vmihez, vkihez, hogy nem könnyen lehet ki- v. leszedni onnan. Vö.: ráfagy. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk fagy. A burgonya a földbe fagyott.  Rézsarkantyús sárga csizmám Lábamra van fagyva. (népköltés) Egy ízben késsel kellett … lefaragni lábáról a csizmát, mely csonttá fagyott a lábán. (Móricz Zsigmond) || a. Vérbe fagyva: saját sebéből eredő sok alvadt vérrel borítva tehetetlenül v. ájultan <fekszik>. || b. Vmibe, esetleg vhol fagy: <a hideg következtében> elpusztulva, tönkremenve ott marad, ott reked vhol. A káposzta a hordóba fagyott.  Télen … jól ment a malom, annyi őrleni való volt, hogy apád nem engedte, hogy kihúzzák a vízből, s ott fagyott. (Móricz Zsigmond)
5. (átvitt értelemben) Belém, beléd, belénk, belétek, beléjük fagy: <vmely megnyilatkozás zavaró s rendsz. dermesztő benyomás következtében> kimondatlanul, kifejezetlenül marad bennem, benned stb. Belém fagyott a szó. Beléjük fagyott a nevetés. || a. (átvitt értelemben) Ajkára fagy a szó: <megdöbbenéstől, rémülettől> hirtelen elhallgat, beszélni, szólni sem tud.  A cenzor nem néz mereven szemedbe, … nem fagy ajkadra a szó jeges tekintetétől, – beszélj! (Karinthy Frigyes) || b. (átvitt értelemben) Arcára fagy vmi: vmely felvett (arc)kifejezés mereven arcán marad. Arcára fagyott a szolgálatkész mosoly.
6. (régies, költői) Nagyon fázik, nagy hideget áll ki.  Minden fagy most, minden fázik: Csak szerelmünk lángja ég. (Csokonai Vitéz Mihály) Csak egyedűl fűlök, fagyok. (Vörösmarty Mihály)
7. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vkinek, vminek ere, vére fagy: <az ijedtségtől, meglepetéstől> megdermed vki, vmi.  Döbbenet által a szív ere fagy. (Arany János) Az örmény ereiben fagyni kezdett a vér. (Jókai Mór)
Szólás(ok): (bizalmas) majd ha fagy (s hó lesz nagy): azt ugyan hiába várod; soha.
Igekötős igék: agyonfagy; átfagy; befagy; belefagy; elfagy; hozzáfagy; kifagy; lefagy; megfagy; odafagy; összefagy; ráfagy.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT